Szerintem Jarre-ban az a különleges, hogy mindenféle ízlésű, generációjú ember megtalálja a számítását bizonyos lemezekkel, majd a többi lemezen keresztül pedig megismer más műfajokat is, Jarre egy hídként funkcionálva átvihet olyan műfajokba, amiket magadtól nem fedeznél fel. Akinek ennyi arca van, annak nagyon összetett a közönsége is, pont ezért van ilyen sok konfliktus akár itt, akár más JMJ rajongói oldalakon, mert egymástól nagyon különböző emberek nagyon mást várnának Jarretól.

A legtöbb előadónál ez úgy megy, hogy ha kedveled a zenéjét, akkor hallgatod, tudod, hogy ő ezt a műfajt viszi és ha olyan hangulatod van, hogy ilyen zenét akarsz hallani, megkapod, legfeljebb kapsz "variációkat egy témára" a különböző lemezein. Ha viszont nem olyan hangulatod van, akkor egy másik előadót kell hallgatni helyette. Jarre esetében ez bizony nincs teljesen így, hiszen szinte mindenféle hangulatra, mindenféle ízlésre van zenére. Tudod, van az a játék, hogy kinek a zenéit vinnéd egy lakatlan szigetre, ha csak 1 előadó munkássága lehetne, hát szerintem JMJ-nál jobb válasz erre nincs, hiszen mindenre van zenéje, totál nyugodt ambient-től kezdve, füstös jazz klubot idéző, klasszikus zenei atmoszférát teremtőig, szórakoztató tánczenéig, zajos kísérleti techno-ig, instrumentális, vokális, analóg, digitális, amit csak akarsz, mind egyetlen előadó neve alatt.

Szerintem Jarre azért a legnagyobb alakja az elektronikus zenének, mert ő ezt nem egy külön műfajnak tekinti valójában, hanem egy külön zenekészítési módnak, ami a többi műfaj felett, azokat integrálva már többi nem szorul keretek közé, csak ha művész koncepciója szándékosan tesz korlátokat.