Népszabadság, tegnap:
Történelmi-családi tabló
Érdeklődés kíséri Amerikában A napfény ízét
--------------------------------------------------------------------------------
Június kilencedike óta vetítik New Yorkban és Los Angelesben művészmozikban A napfény ízét. Az itteni cím egyszerűen Sunshine, a filmeposzban szereplő család eredeti nevének – Sonnenschein – angol fordítása. Az érdeklődő amerikaiak túlnyomó része azonban még majd két hétig nem nézheti meg Szabó István filmjét. A terjesztő Paramount Classics június 23-án mutatja be további nagyvárosokban. Akkor kerülhet ide, Washingtonba és környékére is A napfény íze. Egyébként is némi óvatosság észlelhető a film piacra vitelében: a kanadai és európai sikerek után több hónappal kerül csak az amerikai mozikba a film, éppen a nyári filmszezon kezdetére. Ilyenkor pedig szinte kivételnek számít komoly, drámai alkotások, különösen külföldi témájúak bemutatása. Utoljára hasonló időben Spielberg filmjét, a Ryan közlegény megmentését vetítették két évvel ezelőtt. A forró hónapokban általában gyerekfilmeket, habkönnyű vígjátékokat és vértől csöpögő akciófilmeket tálalnak a hűtött termekbe menekülő főleg tizenéves moziközönségnek.
A kilencedikei bemutató után több fontos lap közölt kritikát Szabó István filmjéről. Az első között és talán a legterjedelmesebben a The New York Times kritikusa, A. O. Scott elemezte a magyar zsidó Sonnenschein-sorsok történelmi és családi történetét. Az alkotók ambíciója – írja a kritikus –, hogy Bertolucci 1900-ának nyomában járva történelmi nagyregényt vigyen filmre, egyszerre mutassa be a kor panorámáját és a szereplők életének intimitásait. Scott ellentmondásosnak látja a filmet, hiányolja a mindennapi élet dobbanását a nagy történelmi tablókban. Sokallja a három órát, és úgy találja, hogy a filmet túlsúlyossá teszi a gondolati elem. A The New York Times filmkritikusához mintha nem érne el, hogy a rendező a magyar zsidók asszimilációs dilemmáját akarta filmre vinni. Végül azonban azzal zárja a bírálatot, hogy a film végére a fim „erőre kap”, a szereplők szeretetteljes megformálása törli a korábbi ügyetlenségek emlékét, nem lesz fontos a zavaros vágás és a fekete-fehér híradórészletek véletlenszerűnek tűnő felhasználása. Scott a két női főszereplő, Jennifer Ehle és Rosemary Harris játékát emeli ki Oscar-díjra esélyesnek látva őket. A három szerepet játszó Ralph Fiennesről azt mondja, hogy ő csak saját magával versenghet.

Hasonló elismerést kapott a két női főszereplő az AP filmkritikusától. A hírügynökség szerzőjét a történelmi-családi tabló néha folytatásos tévéjátékra emlékeztette. Kiemeli a háborús jelenetek brutalitását. Holocaustfilmekhez szokott nézőknek is elviselhetetlen látvány Sors Ádám elpusztítása a filmben – írta Matt Wolf. A Los Angeles Times szerzője azt írta, hogy a film megtekintését nem mulaszthatják el Szabó István művészetének (hozzá hasonló) rajongói és azok, akik szeretik a hasonló történelmi filmeposzokat. Kevin Thomas hívja fel az olvasók figyelmét a mindenkori politika világához való alkalmazkodás kényszerűségeire, az abból fakadó közép-európai tragédiára. A filmkritikus különösen nagyra értékeli a személyes, intim elemek és a történelmi fordulatok mesteri összekapcsolását. A már dicsért alkotók mellett Koltai Lajos operatőri munkáját minősíti ragyogónak.

A filmről empatikus kritikát készített a JTA ügynökség. (Legfőbb közlői amerikai városi zsidó hetilapok.) A témához mindenképpen közel álló szerző, Tom Tugend szerint a film a közép-európai zsidóság asszimilációs törekvéseinek hiábavalóságáról szól.

Az első kritikák a film nézettségét még alig tudják befolyásolni, hiszen az ország nagy részébe A napfény íze még nem jutott el, s az amerikaiak nem olvasnak országos lapokat. A legtöbb kritika utal arra, hogy ezt a filmet esélyesnek tartják egy-két Oscar-jelölésre, amit indokol a rendező elismertsége és a szereplők korábbi díjai. Biztosat azonban egyik sem jósolhat, hiszen a jelölések és a szavazás még nagyon soká lesz.