Kedves László,

Azt írod, hogy "Magyarországon nem volt pogrom soha."
Ez azért nem teljesen így van. Egy névrokonod könyvét ajánlom figyelmedbe (Gonda László: A zsidóság Magyarországon. Bp. 1992) valamint Száraz György tanulmányát, "Egy előítélet nyomában" (In: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Bp. 1984), amelyekből kiderült, hogy 1495-ben Budán már volt kisebb pogrom (forrás: Heltai Gáspár krónikája), később is voltak kisebb-nagyobb zsidóellenes megmozdulások, sőt 1848-ban is volt egy-két apróbb pogrom. Az tény, hogy ezek nagyságrendekkel maradnak el a középkori nyugat-európai pogromoktól vagy pl. a Hmelnyickij-féle és a későbbi oroszországi pogromoktól, az is igaz, hogy Magyarországra valóban nem volt jellemző a pogrom, de azért volt.

"Amikor az Oszkár-díjat Sophia Loren átadta honfitárásnak..."
Gondolom, Roberto Benigni "Az élet szép" c. filmjére gondolsz. Én úgy hiszem, hogy ez a film nem a Holokauszt téma miatt kapta meg az Oscar-díjat, hanem a feldolgozás újszerűsége miatt. Nem tudom, láttad-e a filmet. Én, nagyon torokszorítva bár, de végigröhögtem (az akkori előadás közönségével együtt), és még happy-end is volt.

"Lehetett itt sikeresen, boldogan, kultúráltan élni mindenkinek! Az akkori Mo.-n. Mitől változott ez olyan drámaian meg, hogy egy a magyarsággal tejesen azonosult embert, nemzeti hőst több száz rab előtt halálba "fagyasztanak"?"
A válasz egyszerű: az állami politika rangjára emelt antiszemitizmus miatt (lásd zsidótörvények). A kérdés szerintem az, hogy ez hogyan következhetett be. A Te válaszod erre az, hogy részben Trianon miatt (ezt nem egészen értem), részben pedig a német megszállás elódázása érdekében (erről is megoszlik a korszak történészeinek véleménye).