Kedves László,

"Közben kiderült, hogy anyja kiválasztott származású. Ez engem igazából nem érdekelne, dehát valami magyarázata kell hogy legyen, hogy eddig 4 ember vágott át és ebből 1 nem kiválasztot nép gyermeke volt. Lehet, hogy más az erkölcsi érzékük a nem kiválasztottakkal szemben?"
Kéretik nem általánosítani 3 hülye alapján! Sem ebben, sem másban! :)))

"Lehet egy 30-éves jó barátság még jó ha már nem tudunk mindent megbeszálni? Ő gyűlöli a jelenlegi kormányt és még egy pár politikust. Én meg nem ismerek rá, ha ilyen témánk van. Nem értem, hogy miért nem látja olyan józanúl mint ahogyan azt régen látta? Fáj, de nem tudok mit tenni."
Én is láttam már nagyon-nagyon régi és jó barátságokat majdnem tönkremenni az elműlt 10 évben azon, hogy nem értettek egyet politikai dolgokban, de aztán hál'istennek észbekaptak, és rájöttek, hogy az, hogy különbözőképpen ítélik meg XY politikust vagy egy-egy eseményt kutyafüle ahhoz képest, ami összeköti őket. A probléma ezekben az esetekben szvsz abból adódik, hogy míg az átkosban egyetértettek abban, hogy a rendszer úgy rossz, ahogy van, addig a többpárti demokráciában kiderült, hogy egy-egy adott problémára esetleg másféle megoldást képzelnek el. És innen már csak odáig kell eljutni, hogy mindkét megoldás, mindkét nézőpont lehet "józan", csak egyszerűen más. Vagyis ismeretlenül csak azt tanácsolhatom, hogy próbáljátok meg kölcsönösen tiszteletben tartani egymás véleményét (nekem is van egy nagyon jó barátom, akivel olykor másképp ítéljük meg a dolgokat és amikor kezd elfajulni a vita vagy én, vagy ő elröhögi magát és felteszi a kérdést: "Hát csak nem fogunk ezen a marhaságon összeveszni?!" - nem is vesztünk még össze soha.)

"Egyetértesz azzal, hogy azt mondjuk, hogy gyakorlatilag nem beszélhetünk magyarországi pogromokról?"
Mondjuk úgy, hogy voltak, de elenyésző számban és mértékben, jó?

Ha javasolhatom, nézd meg Beningni filmjét. Nagyon-nagyon jó. Utána szívesen beszélgetek Veled erről, de úgy nehezebb, ha Te nem láttad. A Holokausztról szól, de szerintem nem ez a lényege (és nincsenek is benne a szokásos Holokauszt-jelenetek), hanem az, hogy a humor, az önirónia hogyan képes átsegíteni bennünket még a legnehezebb helyzeteken is.

"Mint ahogyan most sem kérdezték meg mondjuk a Szlovákokat, hogy tényleg el akarnak-e szakadni a Csehektől. Vagy 89 okt. 23-án minket, hogy Köztársaságot akarunk-e a "Népköztársaság" után"
Én úgy emlékszem (persze lehet, hogy rosszul), hogy a szlovákok igencsak el akartak szakadni a csehektől, és ők lepődtek meg a legjobban, amikor a csehek azt mondták, "menjetek Isten hirivel".
Ami minket illet, én azt hiszem, hogy elég nagy igény volt a Magyar Köztársaság kikiáltására (elég szép tömeg verődött össze a Parlament előtt). Abban egyetértek, hogy ezt talán nem Szürös Mátyásra kellett volna bízni (még ha ő is volt a Parlament elnöke akkor), hanem valami köztiszteletben álló s az MSzMP-hez nem kötödő személyre.

Szia,

Macskaköröm