"A magyar zsidók ritkán elmondott története ez, azt mondja el, mennyire elszántan
akarták feladni és felszámolni saját azonosságukat, hogy békében hagyják
őket, és milyen nyomorultan tévedtek.”

Ez számomra teljesen hiteles és ez fájt a legjobban a filmben, mert ebben az a tragédia, hogy egy befogadó nemzet ezer év alatt általában és különösen sok más néphez képest toleráns történelemmel a háta mögött idáig jutott.

Nekem ez jutott osztályrészűl. Nem elég, h. nagyszüleim, szüleim elvesztették hazájukat (Temesvár, Pozsony) hanem még ezt a terhet is el kell viseljem. Nekem az fáj, hogy nem a zsidóság veszített csak, hanem mi mindannyian. Hogyan lehet azt az együttélést visszahozni, amelyért akkor érdemes volt föladni az identitást?