Hát, ha már Márairól van szó, ő írta a következőket is:

"A Musa Dagh örményeinek regénye itt történik meg, mindennap, minden vidéki magyar városban. A deportálások színhelye nem Mezopotámia, hanem városkörnyéki téglagyárak s hasonló helyek; onnan Lengyelországba. Werfel regényét látom mindennap életre kelni: ahogy Enver pasa és a törökök kiirtották az örményeket, mert "igazhitűek nem élhetnek együtt keresztényekkel", úgy kergetik ki lakásaikból, fosztják meg javaiktól, szabadságuktól ... az igazhitű nemzeti szocialisták a zsidókat, kikkel nem élhetnek egy országban... Miért? Mert zsidók, mert "ellenségek", mert "idegenek", mert... s végül nincs válasz. Mert lehet."

"Isten, adj erőt a zsidóknak, hogy elviseljék az üldöztetést, kínzást és sanyargatást. Adj erőt nekik, hogy erősek legyenek az élethez és a halálhoz.
S aztán, ha túlélték az üldöztetést, adj erőt nekik, hogy ne veszítsék el a fejüket. ... Adj erőt nekik, hogy erejük legyen az emberi nagysághoz, a türelemhez. Mert a bosszú csak újabb indulatokat szül. S talán Huxleynak és az oxfordistáknak van igazuk, akik azt mondják, hogy az ellenséget csak egy módon lehet legyőzni: ha elviseljük."

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" cimkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy ő mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért mert "keresztény, magyar úri ember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fenn hordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény-magyar" ... tartani a markát, s a keresztény-magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a "jobboldaliság" igazi értelme.

(Napló, 1943-44)