Nos!

Nem ide illik, de muszáj itt szólnom a dologról.

Én meglehetősen régóta ismerem a Lajost, mindig is jó haverságban voltunk, egy igazi vagány, vígkedélyű bohém volt ő mindeddig, annak rendje szerint.

De amit máris művelnek körülötte, az mindennek a teteje, és ha módjában állna szólni, azt hiszem megkapnák a magukét tőle mindazok, akik a halálából cirkuszt próbálnak kerekíteni.

Így lehet egy szimpatiától övezet emberrel szemben, távozását követően visszatetsző érzéseket kiváltani.

Ő sosem szenvedett rangkórságban, gazdag vállalkozóként is képes volt megmaradni kedves, barátságos, közvetlen embernek.

Biztos vagyok benne, hogy ellenére lennének mindazok az erőltetettségek, amit díszpolgárságára tekitettel zúdítanak temetése napján kéretlenül számtalan ember nyakába.

A túllihegettségnek is megvan a maga határa ...