"Az érzelmi zsarolásban tényleg az a rossz, hogy gyakran jótéteménynek érzi a zsaroló, hogy segít, hogy beleszól, hogy nem hagy magadra. És közben szépen rád telepszik, amig valóban teljesen életképtelen nem leszel nélküle. "
Valentine, egyszerűen zseniálisan igazad van! Tapasztalatból írod?
Nálunk ez "naccerűen" működik, otthon a mamám így rendezte be az életünket. Csak még jön a duplacsavar, hogy veszekszik, mert önállótlanok vagyunk, de azért meg pláne, ha azok akarunk lenni.

Egyébként sajnos nem ilyen vagy-fekete-vagy-fehér ez a zsaroló-zsarolt dolog. Mi van, ha valaki egyszerre mindkettő egy adott emberrel szemben? Én pl. a kedvesemmel. Az időnkénti zsarolás mögött iszonyatos szeretet-akarás áll, de ezt próbálom minél inkább visszafogni, mert tudom, hogy mennyire aljas dolog. Sokáig sikerül, de időnként kiborul a bili, és akkor "szeretetmegvonok", de ennek célja nem a másik bántása, hanem inkább védekezés.
Aztán időnként fordul az egész, és én leszek a zsarolt, és ő válik a "kizsákmányolóvá".
Szóval azért ez nem ilyen egyszerű...
Cas