A saját esetemben a zsaroló nem tudta azt, hogy amit ő csinál az érzelmi zsarolás. Ez a valaki az édsanyám volt, aki különben csupa jószív és jóindulat, önzetlenség, egyedül velünk, a bolondulásig szeretett gyerekeivel követte el az érzelmi zsarolást. Most jön az, hogy ketten kellenek a zsaroláshoz: a bátyámat nem tudta, engem igen. És én úgy gondolom én nem a gerinctelenségem vagy gyávaságom miatt voltam 'kapható' rá, hanem a békességvágyam kedvéért. Nekem sokkal könnyebb volt túltenni magam rajta, mint anyukámnak elviselni, hogy nem ő 'győz'. Nekem az volt a harmonikus, ha nem lázadozok, és béke van. Én magamban tisztában voltam a helyezettel, így teljesen elviselhető volt. Ráadásul annyira nagyon következetesen csinálta, hogy megfogni sem lehetett sehol.
A bátyám jóval iősebb nálam és hamar elment otthonról, és eccer amikor hazalátogatott, akkor mondta nekünk, hogy édesanya zsarol engem. És látszott az anyukámon, hogy ő tényleg nem tudja, hogy ő zsarol. Mindig megbocsátottam neki, magamban is.