Elvtársak! Ez a fidel kasztró lakótelep 1917-es számú épületének alagsori mosókonyhájában székelő pártalapszervezet hivatalos hejisége, ahol kéretik a pártszerű viselkedés szerint osztályharcolni!
Az alapszervünk vezetősége (akik ugye a demokratiKUSS centralizmusból kifojólag egyszemélybe mind én vagyok) felhívja az alapszerv tagságának figyelmét az illegalitás és a konspiráció szabájaira, amennyiben ellenséges aknamunka beszivárgásának gyanúja merül fel!
A tevékenységünk alapja a munkásmozgalom évszázados hagyományaira alapozott kíméletlen osztályharc, aminek egyik legfontosabb fundamentuma a józsi bátyánk (a sztalin elvtárs a egyengébbek kedvéért) elkötelezetten baloldali gyökerű tanítása, miszerint:
"nem engedhessük meg magunknak elvtársak a valóság nem megfelelő értelmezését!"
Kitartás, éljen a párt!
"Vagy esetleg a sikeres fehér férfi mivoltától? Nekem bármelyik jó. Mint bizonyára önök is értesültek róla, vagy nem, mert kit érdekel, hogy valahol Németországban valami irodalmi díjat bőrszín alapján osztottak ki. Igazából nem is bőrszín, hanem képzelt interszekcionalitás (ez mondjuk mindig képzelt) mentén, de ez mindegy. Németországban eleve minden faji alapon van, csak az uralkodó faj változik."
Panaszkodik a Telex (ön valószínűleg Latex néven ismeri), hogy nem adnak neki interjút (és másnak se, csak azért nem panaszkodnak) Magyar Péter „internetes szavazással” „kiválasztott” EP-listájának jelöltjei. Az a kérdés merül fel, hogy miért nem? Ennek két oka lehet, annyira homály nekik minden a hazai politikában, hogy még a baráti kérdések is összezavarnák őket, vagy és ez is valószínű ok, egyszerűen nem beszélnek elfogadható mértékben magyarul.
Péter, meg a videódoki nyilván igen. És valószínűleg az összes többi is beszél valamennyire magyarul, csak arra nem alkalmas, hogy anyanyelvi beszélőként adjon interjút újságíróknak, hiteles magyarként, magyar választók számára. Legfeljebb, mint idegenbe szakad hazánkfia, akcentussal, kicsit fura szóhasználattal, különös fogalomválasztásokkal. A témát itt már mi is megénekeltük, de olyan nagyon nem cuppant rá az igényes ellenzéki közönség.
Ez meg ugye, főleg ha több jelöltre is igaz, nagyon kellemetlen képet festene a kádereivel már úgyis folyamatosan zamatos botrányokba keveredő Magyar Péter projektről.
Nagyon nehéz ezen a két indokon kívül másikat találni arra, hogy miért is nem kampányol ez a sok okos, világlátott hazafi, akik az eddigi fizetésükhöz képest csekély összegért fogják megmenteni Magyarországot a gonosz Orbántól az Európai Parlamentben.
Némileg meglepő lehet, hogy a Telex is ki van ezen akadva, de ennek egyszerű oka van, érzik, hogy az ő jelentőségük is csökken azzal, hogy a „messiás” tanítványai rajtuk keresztül sem kívánnak megnyilvánulni a magyar választók irányába. Ez nem így volt megbeszélve. A telexesek már tudják, hogy az ő gazdáik is részestulajdonosok az új projektben, és most döbbenten érzékelik, hogy ki vannak hagyva az egészből. Meg is vannak sértve.
Az is érdekes, hogy sem a belpesti értelmiség, sem a hozzá hasonlóan felvonuló csodaváró közönség fejecskéjében nem merül fel a kérdés, miért is jó az, ha látványosan kvázi külföldiekre cseréljük az eddigi, főleg provinciális hazaárulással foglalkozó ellenzéki EP-képviselőket? Donáth Anna családilag olyan amilyen, Cseh Katalin pedig külföldi ugyan, de azért magyar anyanyelvű, nem a nyelvi korlátok miatt nem képes emberi gondolatok értelmes kifejtésére. A Facebook algoritmusa nekem hetek óta csak momentumos és DK-s hirdetésekkel kedveskedik, sok mindent elmond, hogy a két nőciről gyorsabban ugrok tovább adrenalin jelleggel, mint Dobrev Kláráról. Nem mennyiségi az iszonyok közötti különbség, hanem minőségi. A Fletó és B. neje (B., mint becses) rendesen elvégezte azt a munkát, ami a politikai túléléshez kellett, valahol érthető, hogy már a Momentum is mennyire kellemetlen volt nekik, hát még most a Magyar Péter-féle behatolási kísérlet. Utóbbi kettő ugyanis külföldi pénzzel és szakértőkkel akarja kitenni őket a Munkáspárt és az MSZP mellé. Nem akartam azzal szembesülni, hogy Klárán és Ferin túl milyen szörnyetegek élnek még.
Most tehát képzeljünk el olyan entitásokat, amelyeket még filterrel sem mer ráengedni a magyar nyilvánosságra a Facebook! Mennyire kell műanyagnak, nagyképű seggarcnak lenni ahhoz, hogy még az AI által ellenőrzött avatarod sem adhat interjút egy telexes újságírónak a Skype-on keresztül? Mert arra azért már rájöttek ezek a birodalmi rohamosztagok mellett működő propagandaszervek, hogy élőben még egy telexes „újságíró” is elborzad az Európai Egyesült Államok jövendő „elitjébe” tartozó, kultúra nélkül, külországban nevelt, ideológiailag küldetéstudatos, nemzeti érzést nyomokban sem tartalmazó üres senkiktől. A telexesség, a 444-esség nem a végső állapot, annál van sokkal rosszabb is.
Ez pont olyan egyébként, mert nincs új a nap alatt, mint amikor Rákosiék hazajöttek Moszkvából és rövid úton leszámoltak azokkal a kommunistákkal, akik a nehéz időket itthon csinálták végig. A sztálini Moszkva persze egyelőre veszélyesebb hely, mint Brüsszel, legalábbis a frakcióharcok vérességét tekintve, de akik hosszú időt töltöttek a létező liberalizmusban, gyanakodva tekintenek azokra, akik itthon maradtak és ideológiailag beszennyeződtek, mert megkötötték a maguk kis kompromisszumait az orbáni diktatúrával. Például elmentek egy Azariah (ha így hívják) koncertre a Puskásba és azzal végül is legitimálták a stadionépítéseket.
Tehát újra megkérdezek minden kedves Magyar Péter rajongót: miért is jó, hogy külföldiek képviselnek minket az Európai Parlamentben? Attól, hogy valaminek a neve magyar….
Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan egyakarattal együtt valának Szentesen, nagy hirtelenséggel mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése behajtott a térre az álmessiás nemzeti platós autója. A Szentlélek helyett megérkezett Magyar Péter. Megkönnyebbültek.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda. Magyar kettős nyelvvel szóla hozzájuk, ahogy a kígyó adta neki szólni.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, zavarodás támadt, mert mindenki azt hallotta szólni, amit hallani akart. Mintha gondolataikban olvasott volna, nem volt abban semmi megütközésre méltó, amitől bódult állapotba kerültek, egyesek mondának: édes bortól részegedtek meg.
Péter azonban előállván, monda nékik: nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak tizedik órája van. Hanem ez az, ami megíratott a liberális értelmiség hamis prófétái által, hogy a Fideszből jön el a szabadító, az ámításnak szelleme által, amit most láttok.
Ettől veszítette eszét mindenki, aki hamis messiásra vágyik és szereti a hazugságot. Ez lészen büntetése.
Monda Péter: kitöltök az én hamis antikrisztusi szellememből minden testre, és a ti ifjaitok hamis látásokat látnak, és a ti véneitek hazug álmokat álmodnak, és mennek a vágóhídra. Békére, szeretetre, összefogásra van szükség, de mi nem fogunk össze senkivel.
Messiás Péter felemelé hangját: a mesterségesen létrehozott árkok betemetésére van szükség. Ezért betemetjük az árkokat a fideszes fasiszta idológia és a demokratikus ellenzék jogállami ideológiája között. Árkot ásunk azok ellen, akik ezt nem fogadják el.
A megrészegült tömeg pedig éljenzett, majd a gázpromos Fradi mintájára skandálásba kezdett, hogy „nem félünk, nem félünk”. Akkor sem, ha árad a Tisza. Amivel bizonyságát adták annak, hogy félnek.
Péter pedig tanúságot tett a hazugságról, mondván: „mi a szívünk mélyén mind egy élhető, boldog hazára vágyunk és bármit is gondolunk az élet fontos kérdéseiről, elsősorban mind magyarok vagyunk”.
Péter ezzel elhomályosítá a különbséget igazság és hazugság között, nem mondván meg nékik, hogy magyarnak csak azt tekintjük, akik elfogadnak minket. De azok gondolhatnak akármit, mert mind magyarok lesznek. Mind Magyarok lesznek.
Péter azután Pált idézte: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet”, gondosan elhallgatva, ami előtte van, hogy a szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Péter elutasította a propagandistákat, akik arra emlékeztetnek, hogy a szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mert az ilyen kék fideszes.
Mindnyájan egyek leszünk, monda nekik Péter, aki pedig nem, az nem lesz. Majd mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, továbbhajtott a platós autóval Mindszentre. Megnyitván a pokol tüzétől izzó száját ott is, hirdette nekik a mérgeskígyó dolgait, megmaratva attól.
Valahol e színházi, politikai csődülettől messze távol, néhány ember csendben Péter helyett Istenre bízta magát, és betöltötte őket a Szentlélek.
Valamiért nincs kedvem örömködni azon, hogy igazam lett, én megmondtam előre. Egyelőre kisebb hullámokat vet az a botrány, hogy Nádas Péter nem kaphatott meg egy rangos német díjat csak azért, mert „kiváltságos fehér férfi, akit szeretnek az újságírók”.
Megmondtam előre, hogy a woke-őrület nem távoli probléma, minket is érint, hiszen „a halott fehér emberek” kultúrájának eltörlésétől a gender-kvótáig minden rólunk (is) szól. Épp azt akarják kinyírni, ami minket, európaiakat azzá tett, amik vagyunk. A woke logikája szerint ha valakinek levágod a lábát, attól te leszel magasabb. Gyilkos logika, egy lépésre vannak a jakobinus verziótól.
A Conchita Wurst-jelenségnél még legyinthettünk, hogy szórakoztatóipari termék, ilyen a popszakma. De ez magaskultúra, annak is a teteje. Emiatt érdekesebb a hír utóélete.
Balogh Endre megírta a prae.hu-n, ezt osztotta tovább Nyáry and co. (bár Nyáry azért ravaszul belekeverte az alt-rightot, hadd fröcsköljön a sár oda is, relativizálta a bűnt, nehogy kinyírja a woke-kommandó), ezt szemlézte az Index, oszt' a többi néma csend. Értem én, hogy kampány van, fontosabb, hogy melyik listavezető hova nem megy el vitázni, de azért ez a csend árulkodó.
Nem ad ki a Szépírók Társasága állásfoglalást.
Nem ír vérrel-tűzzel publicisztikát egy ballib véleményvezér sem.
Nem dörögnek a függetlenobjektív médiumok ágyúi.
Nincs petíció, nem sorakozik szignózni a máskor oly kényes és vehemens értelmiség.
Nincs bojkott-szerveződés, nincs tüntetés, nem rohannak Brüsszelbe feljelenteni.
Nincs semmi. Hallgat a máskor oly hangos elit.
Pedig a helyzet egyszerű: egy rangos irodalmi díj odaítélésekor nem esztétikai, hanem politikai alapon döntöttek Németországban. Ezt a zsűritagok hozták nyilvánosságra, akik jelzik is a Balogh által szemlézett cikkükben: mindez az irodalom és a kultúra mellett végső soron a politikai erkölcsöt is veszélyezteti.
A politikai erkölcs tévedhetetlen ítészeinek pozíciójából ellenzéki (ún. progresszív értelmiségi) körökben szokták vádolni az Orbán-kormányt azzal, hogy az állami díjaknál politikai alapon dönt (csak tudnám, hogy ezen miért lepődnek meg, na, mindegy). Vagyis ha egy politikus politikai alapon dönt, az diktatúra, ha egy szakmai zsűri dönt politikai alapon, az rendben van, nincs semmi látnivaló.
Pedig a szakmai zsűri döntése mindannak az elárulása, amit a művészetről, annak függetlenségéről és autonómiájáról gondoltok, gondolunk. A hallgatással ezt az árulást fogadjátok el. És – nem mellékesen – a hallgatásotokkal Nádas Pétert áruljátok el.
Nádas Pétert elárulták Németországban és erre elárultátok itthon is.
Ez a baj. Hogy ebben a csöndben nincs gondolat, csak gyávaság. Pedig a kivégzőosztag éppen újratölt. Minket tizedelnek, és Nádas példája azt mutatja, hogy a kivégzőosztag vezénylői ebbe a „mi”-be beleértenek titeket is.
