Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Még annyit, hogy végignézve a polcaimon, összeszedtem néhány, akár évtizedekkel ezelőtt vásárolt kötetemet is, amiket kiviszek most dedikáltatni. Szerintem szerzek velük meglepetést a szerzőknek! :-))
De persze frissebbeket is - végre találkozhatok az íróikkal. Már megcsináltam az időbeosztást, mikor, hol, kit találok meg.
Remélem, az időjárás kegyes lesz hozzájuk és hozzám is!
Hogyne érdekelne! Péntekre tervezem, hogy kilátogatok, de a könyvek ilyen nyomasztő túlsúlyát nehéz elviselni. Ráadásul folyton olyan érzésem van, hogy Magyarországon több az író, mint az olvasó. A tervezett hitelkeret 1, azaz egy könyv, amit aztán jól kell megválasztanom.
Akkor a csarab az ideális megoldás! Szeretem a kaktuszokat, és ők is szeretnek engem,. viszont az orchideákkal bajban vagyok. Minden létezőt elolvastam róluk, de nem nagyon akarnak megmaradni nálam, fel is hagytam a kísérletezéssel, már a kiállításukra sem megyek el. Néhányszor ajándékba kaptam őket, kettő még kitart, de nem bízom a sorsukban. Azért igyekszem!
Nálam nem az ablakok tájolása a gond, hanem a ház magasságát már bőven túlnövő, dús lombú fák árnyékolása, ezért csak a szanszeviéria és a zöldike, amit én csak kócosnak hívok, érzi jól magát - őket táprudakkal késztetem új hajtások hozatalára is. Meg van még a csarab, ami csak öntözést igényel, évekig jól elvan, de nem csinál semmit. :-))
A három ablakomból egy délkeleti, egy délnyugati, egy északkeleti irányú, az első kettőben vannak a kaktuszok. A harmadikban néhány olyan növény, ami a félárnyékot kedveli. De a kaktuszgyűjtő szenvedélyemnek határt kell szabnom, mert a hely véges. Szerencsére a lépcsőházban teletetni is tudom őket.
A kaktuszokat én is nagyon szeretem, de azok pláne igénylik a napfényt, így sajnos nálam nem élnek meg, pedig időről időre kísérletezem velük, hátha... Van 1-2 fajta, amelyik hősiesen vegetál, a szomszédomtól kapok olykor 1-1 hajtást, de nem fejlődik szegény semmit. Azért megtartom őket, de látom, hogy nem jó nekik nálam. Viszont kidobni sajnálom.
Két pici kaktuszt, mert felfedeztem, hogy még van pár négyzetcenti helyem a virágládában. No meg másik két cserép télálló, függő szegfűt, még gondolkodom, hogy mihez kezdjek vele, de biztos, hogy kitalálok valamit! No meg egy üveg szederlekvárt.
Ez a rózsakert pont megfelelő hely a sétára és a gyönyörködésre. Az, hogy egyet-mást vásárolni is lehetett, az csak jóleső ráadás. De most egy darabig abbahagyom a növénybeszerzést, az biztos!
Dísznövényeket nincs hová tennem: hatalmas fák vesznek körül, napfény híján jóformán semmi növény nem marad meg a lakásban. Viszont nyáron a legnagyobb hőségben sincs szükség klímára, a lombok megoldják, hogy nem forrósodik át a szoba.
Rózsakiállításon még édesanyámmal többször voltunk ott, ezek mind a látvány, mind az együtt szerzett kellemes élmény miatt szép emlékek, amiket meg akartam őrizni, ezért, már nélküle, nagyon sokáig nem mentem vissza újra oda. Tavaly mégis elszántam rá magam, csak mert a rózsákat nagyon szeretem.
Egy véletlen miatt tudtam meg, hogy ma és holnap dísznövényvásár és kiállítás lesz a nagytétényi rózsakertben. Délután kimentem, és milyen jól tettem! Vagy egy éve már voltam egy vezetett sétán, és ezért az átlagnál kicsit tájékozottabb voltam, de ez nem előfeltétel ahhoz, hogy gyönyörködjön az ember. A fehértől a sötétvörösig mindenféle színárnyalat volt, ideértve a cirmost és a sötétlilát is. Igaz, a legtöbbjük már elvirágzott, de így is szép volt! Akadt néhány terebélyes vadrózsabokor is, azok még virágoztak. Csodás illat volt, de nem a rózsák, hanem a hársfavirágok illata érződött.
Persze hogy volt bőven vásárolnivaló is, minden elképzelhető virág, bokor, cserje, szobanövény, alig győzöm felsorolni. Sok minden volt, például olyan tillandsia, amit idáig még nem láttam, szabályos medúza alakja volt. Aztán mindenféle kerti növények, paprikapalánta vagy nyolcféle, egyiken-másikon már termés is volt, Mindenféle (fehér, fekete, piros) ribizli), egres, málna (sárga is) de díszbokrok is nagy számban. Árultak még biozöldséget, legjobban a mángold lepett meg, sajtot, mézet, szörpöt, no meg néhányféle-fajta ékszert és szép konyharuhát és kenyeres zsákot is. Továbbá sajtokat. Az árusok egy része ismerős volt a budai Botanikuskertből.
Továbbá dísz és gyümölcsfákat egyaránt. A díszfák között a japán juhar vezetett. Olyan szobanövényeket, mint pl. a könnyező pálma, aminek csak a póriasabb képviselőit láttam idáig,
Volt büfé is, kávéval, no meg némi harapnivalóval.
Jól kigyönyörködtem magam, és irány haza. Aki látni akarja, holnap még megteheti.
Június 30.: Budapest Aranya, Arany Budapestje - „Nagyjaink” Hallgatag emberkerülő, vagy gitározó álmodozó? Arany Jánost, egyik legjelentősebb magyar költőnket szinte csak az iskolában tanult versein keresztül ismerjük. Verselemzésre nem kell számítani :-) Első pesti otthonától az utolsóig sétálunk, így tarts velem - tarts vele azon az útvonalon, amit nap, mint nap megtett Arany János. https://www.facebook.com/events/1135007281119060/
Július 3.: Jókai - „Nagyjaink” Miről lesz szó miközben felkeressük az egyik legismertebb és legnagyszerűbb írónk, Jókai Mór pesti életének egyes helyszíneit?: Jókai, a férj, az apa (?), a nagyapa (?). Jókai, a fiú, a testvér, a barát, az após. Jókai, az országgyűlési képviselő, a kertész, az író, az újságíró. Jókai, a festő, a szenvedélyes gyűjtő, a kártyás. Jókai, a forradalmár. Jókai, a párbajhős. Jókai, a kiadó. Jókai, a bujdosó. Jókai, a fogoly. Jókai, a szerelmes férfi, Jókai, a diák. Jókai és a gasztronómia. Jókai és a Habsburgok. Jókai utolsó útja. Az Ideiglenes Képviselőház épületét meglátogatjuk (ma Olasz Intézet), ahol Jókai is megfordult hiszen mintegy 30 éven keresztül képviselő volt. https://www.facebook.com/events/1129247614955648/
Július 7.: Mesélő kövek - Aquincum Sírköveken keresztül ismerjük meg a holtakkal kapcsolatos hiedelmeket, temetkezési szokásokat. Mi mindent árul el egy sírkő a ma emberének? Hol találunk Budapesten római temetőket? + Tegulárium, két új kiállítás, romkert. https://www.facebook.com/events/874131581424717/
Nagyon tetszik, hogy ennyi minden érdekel, és hogy ilyen vállalkozó szellem is vagy hozzá! Már csak azért is, mert amíg különb volt a mozgásképességem, ez rám is elmondható volt. Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy az életünkben minden arra alkalmas percet okosan és jól ki kell használni, mert az elmulasztott lehetőségek zöme nem jön vissza, nem pótolható a későbbiekben - akár egyszerre több ok miatt is, de gyakorta az egyik legfőbb akadály a fizikai teljesítőképességünk csökkenése. Ami nem szégyen, viszont elég kellemetlen, főleg akkor, ha az ember érdeklődése és hajlandósága továbbra is ugyanúgy meglenne minden olyan irányban, amit vonzónak talál.
Véletlenül láttam meg egy internetes hirdetést, ezen olyan szende arcú delnő mosolygott, hogy rögtön felfigyeltem rá. A Dürer kertben eddig nem jártam, a régiben sem, gondoltam, ez a megfelelő alkalom, hogy megnézzem. Ami azt illeti, az épület ronda. Nagyon. A Dunaparti része viszont szép.
Nem, nem a törzshelyük, ahol helyet kapnak, oda mennek, a következő alkalommal a Vasúttörténeti Parkba.
Vagy tíz évvel ezelőtt már voltam ilyenen, azt stílszerű helyen, a Modelltárban tartották, ez jó ötlet volt, de aztán nem értesültem több ilyenről, úgyhogy el is feledkeztem róla. Most adódott egy ilyen lehetőség, éltem vele.
Köszi szépen - elég érdekes kavalkád lehetett, el tudom képzelni, hogy szórakoztató volt a számodra. Nem tudom, mennyire marginális jelenség ez nálunk, de tényleg most találkoztam először ezzel a fogalommal, holott a csikófogaim már egy ideje oda! :-)) Belecsöppentél, vagy tudatosan kerested fel? A Dürer kert a törzshelyük?
Fogalmam sincs már a film címéről, pár éve valamelyik tévéadón láttam, a sztori alapján a főhősnő a rég nem látott apját keresi, és ha jól emlékszem, Dániában keveredik el valami hasonló jellegű közegbe. Nem ez volt a cselekmény vonulatának lényegi része, de a látvány megragadt emlékként bennem.
Nos, ami a steampunk műfajt illeti, próbálom ismertetni. Azon az alapfeltevésen nyugszik, hogy mi lett volna, ha a viktoriánus korabeli Angliában már ismerik a mégoly kezdetleges számítógépet. Ez nem is olyan képtelenség, mint ahogy elsőre látszik, elvégre a szövőgépek lyukkártyával dolgoztak, és már ott volt az ős-programozó, Ada Byron. igen, a költő lánya. Viszont a viseletek azért megbotránkoztatnának egy ekkor élt hölgyet, mert pl. a nők övén van egy karika, oda akasztják be a szoknyájukat, ha akadályozná őket a mozgásban. Igaz, az idő ott sem állt meg, a divat változik. A fűző hölgyek-urak részére kötelező, a férfiaknak a kalap, mi több, cilinder erősen ajánlott. Bőr és fém ékszerek, ez utóbbiak órakerékből, esetleg nyomtatott áramköri részekből készülnek. A stílusos ruhák készítéséhez erősen ajánlott a bolhapiacok, illetve a turkálók rendszeres látogatása, no meg elég sok varrnitudás.
Egyszóval egy sajátos szubkultúra, az ezt követők remekül érzik magukat egymás társaságában, és én is jól éreztem magam, remekül szórakoztam. Hallottam egy érdekes előadást a fűző történetéről, korabeli divatképekkel és remek karikatúrákkal illusztrálva.
Ráadásul megtudtam, hol van a Dürer-kert, bár nem hinném, hogy sokat látogatok oda.
Van atom, illetve gőzpunk is, de ezt most nem részletezem. Két, elég jellemző film van, ami ebbe a műfajba illeszthető, a Vadiúj vadnyugat, és egy sokkal jobb, a Nick Carter Prágában.
Úgy tudom, van néhány bágyatag kísérlet a magyar irodalomban olyan történet, ami a dualizmus kori országban játszódik, de nem lehet sok.
Felfedeztem, hogy már megjelent a Múzeumok Éjszakája programjainak leírása. Ez aztán a bőség zavara! Szerencsére elég időm van eldönteni, hová is menjek.
Bevallom, eddig még nem jártam balettelőadáson, de ha a tévében közvetítették, szívesen néztem. Egy-két táncversenyt is láttam, egyet személyesen, el is gyönyörködtem benne, de semmi több.
Érdekes, hogy ezt szóba hoztad, mert vasárnap voltam egy steampunk rendezvényen, ott egy rövidke, de egész jó táncelőadást láttam.
Szombaton nem mertem hazulról elindulni, komoly esélye volt egy alapos zivatarnak, ezért vassárnap kárpótoltam magam.
Múltkor nem reagáltál arra, amit a balettel - főleg annak a modern irányzatával - kapcsolatban írtam, úgyhogy nem tudom, mennyire kedveled Te is.
Mert én nagyon, és ha alkalmam nyílik rá, olyan táncosokat és koreográfusokat is szívesen megnézek, akiket korábban nem is ismertem.
Tegnap Sárközi Gyula társulatának előadásában láttam az LGT Táncképek-et-
Az ő társulatának tagjain kívül a Madách Színház Táncművészeti Iskola növendékei mozgalmas, remek koreográfiákat táncoltak el nagyszerű technikai tudással, jókedvűen - az LGT kitűnő számai ehhez kitűnő zenei alapot szolgáltattak.
2023. november 30-án volt a premierje a nagy sikerű, 15 éve nem játszott LGT Táncképek című darab mostani felújításának, amely a legendás zenekar immár klasszikusnak számító dalait kelti életre.
Köszönöm! Érdekelne, de az előrejelzés szinte folyamatosan záport-zivatart ígér, és tegnap a kaktuszkiállításról hazatérve, már átáztam, most egy darabig nem ragaszkodom hozzá.
Jó régen láttam, én sem voltam elragadtatva tőle. Márainál kedvelt író módszer az, hogy csak az egyik fél beszél. Ami a Csutorát illeti, sajnos, nem láttam és nem olvastam, pedig lehet, hogy az jó.
Rávettem magam, végignéztem "A gyertyák csonkig égnek" c. Márai regény film adaptációját a tévében. Hát, továbbra se vagyok oda a szerzőért, bár lehet, hogy könyvben talán valamivel érdekesebbek a szereplők. Én rohadtul untam, ahogy a problémájukat is. De ahogy láttam, Agárdy és Avar se kedves szerepükként élték meg ezeket a figurákat. :-((
A "Csutora" még várat magára, hogy elolvassam. Amikor élő szereplős bemutatása volt a Várkert Bazárban, hamar elfogytak rá a jegyek. Marad tehát a neten fellelhető művel való megismerkedés. Ahhoz képest, hogy kutyatéma, valahogy mégsem igazán tigrisugrással vetem rá magam...
