Azt se feledjük, hogy az Esbjergből mind a Mørk, mind a Reistad sérüléssel bajlódott az elmúlt időszakban. Nem véletlen mondta a Jensen, hogy egy hónapja nagyobb esélyük lett volna.
Itt is csak azt tudom mondani, hogy az Esbjerg sorsa kettő játékos napi formáján dől el, ami hangyányit rizikós.
Azt meg nem értem, hogyha Reistadra + Mörkre volt pénzük, akkor miért nem tudtak egy elit kapust igazolni.
Anélkül nem fognak soha BL-t nyerni.
A Győr érdekes kérdés, végül is egy extra meccs (Vipers idegenben) + egy jó (Esbjerg elleni elődöntő) elég volt nekik, de nem voltak olyan extrák vagy foghatatlanok a BL-ben sem (szerintem), mint amit néhány éve lehetett érezni, de a Vipers idén gyengébb volt, a Metz összeomlott, a Bietigheim pedig nem az a szint.
Ez azért azt is mutatja, hogy a női BL mezőny nem túlzottan acélos.
CSM évről-évre lebőg, az orosz csapatok nincsenek, a Brest szerintem mindig alulteljesített Morellel, az Odenséből hiányzik némi minőség bizonyos posztokon, mi meg kevesen voltunk.
A Bietigheim döntőbe jutása mondjuk azt mutatja, hogy akár szűk rotációval is lehet keresnivalód, ha nem sérül meg senki a kulcsemberek közül, és a fontos meccseket jól lehozod.
Viszont a FF rendszerben a második napon a kevés pihenő nagy eséllyel visszaüt, és itt azért jól jött a Győr mélyebb kerete.
Őket az elődöntőben kellett volna verni, vagy a nyolc között, de igaziból csak az Esbjergnek volt erre valós esélye, ők pedig nem éltek vele.
A bírózást hagyjuk, ezeket a győri mantrákat nem érdemes átvenni, közük nem volt idén a hazai címekhez, inkább match-up + az elmúlt évek lélektana, illetve vért iszunk ellenük (ahogy már a Móvár és a Debrecen is...)
A szezon végére viszont a többi csapat lemerül, erre is jobb a hosszabb kispad, talán, bár nyilván lehetne ellenpéldákat is mondani. A Vipers pl azért is tudott háromszor BL-t nyerni, mert a norvég bajnokságban nem kellett megszakadniuk, míg az Esbjerg kőkemény bajnoki döntőket játszott (idén simábban alakult nekik, de ezt sem tudták kihasználni).
Érdekes, hogy míg itthon idén a Fradi lényegében dominálta a Győrt, addig a Győr megnyerte a BL-t, az elődöntőben azt az Esbjerget megverve aki a Fradit is viszonylag simán kiütötte. (Furcsa belegondolni, hogy a Fradi többször játszott ebben a szezonban az Esbjerggel, mint a Győrrel... de az Esbjerg így is 4 meccsből 4-et nyert a Fradi ellen, a Győrrel szemben viszont 2:1 ide az állás, a játék képe pedig talán ennél nagyobb különbséget is mutatott.)
Szerintetek mi lehet az oka?
Nekem több minden is eszembe jut, az első talán az, hogy Reistadot ennyire jól még senkitől sem láttam levédekezni eddig mint ahogy azt szombaton a Győr tette.
Ezen kívül mi lehet még?
Lehet a győri edzőcsere ennyire sokat számított?
Kényes téma, de lehet a bíráskodásban tényleg van különbség a hazai és a nemzetközi mezőny között és ez kedvez a Fradinak? Férfi mezőnyben is lehetetlen nem észrevenni, hogy a Szeged és a Veszprém mennyivel szorosabb meccseket játszik hazai porondon mint nemzetközin. Márpedig a csapatok és a csarnok ott ugyanaz, csak a bírók nem.
Lehet ennyit számít, hogy a Fradi nem az igazi hazai pályáján játszik a BL-ben? Lehetetlen nem észrevenni, hogy a Fradi a BL-ben mennyire rosszul teljesített "hazai" pályán.
Lehet a Fradi játékosok ennyivel motiváltabbak a hazai meccseken? Vagy a győriek kevésbé?
Láttam, de erre már nem emlékszem. Hogy Borsosnak a Fradival kapcsolatban időnként voltak szerencsésnek nem mondható kiszólásai, nem csak én érzem így. Számomra még az is visszás, ha magyar csapat játszik külföldi ellen, akkor ő a tárgyilagosságot erőlteti. Elsősorban a Fradi meccseit szoktam nézni, és néhány esetben volt már ilyen érzésem, ami Borsost illeti. (Magyar pénzekből fenntartott csapatokra gondolok természetesen, nem arra, hogy melyik csapatban hány külföldi és hány magyar van.)
Borsos, meg a másik meccsközvetítő véresre szurkolták magukat tegnap az ETO-ért, még úgy is, hogy Borsos próbált tárgyilagosnak mutatkozni. Tudnak ők magyar (?) csapatnak is szurkolni...
