Én is be akartam vinni a jollémat a lakásba ...de erre a barátnőm kilátásba helyezte, hogy akkor ő meg kölcsönkéri a szomszéd láncfűrészét - egy fél órára. :-))))
"Arra lennék kíváncsi, mitől lesz egy csónakos annyira magabiztos, vagy optimista, hogy a Dunán lefelé indul hosszabb útra túrázni? "
Apósom elmondása szerint, amikor ő volt fiatal, akkor csak a nyugati motorral rendelkezők mertek lefelé menni a Dunán (a Viharosok, Vetyerokosok nem nagyon), így sokkal kihaltabbak voltak a homokzátonyok lefelé, mint felfelé.
Ma már elég megbízhatóak a motorok, jómagam többször lefelé szoktam menni 6-8 kilómétert is.
Amitől kezdetben tartottam - de ez a félelmem elcsendesedett - hogy a Dunai hordalék (fadarabok, személy, uszadék) kiszakíthatja az anyagot, és egy üres légkamrával nehéz lenne visszaevickélni. Azóta elég sokat mentem áradásban is, és nem volt gond (persze kerülgetem a tuskókat).
Sziasztok es buek mindenkinek!Tudja vki,hogy lehet-e es ha igen hol berelni 5-6m-es motorcsonakot,dunai tiszai kirandulasra?En gorogorszagban elek,de szeretnek vmi itthoni turat szervezni a csaladnak.csak egynapos kirandulasokra gondoltam.Elore is kosz!
Igen-igen. Láttam már a csónakodat (az igen kíváló kormánypaddal) egy másik képen. Ez az esővédő-bimini nagyon jól néz ki, máris irígylem, jó lenne nekem is felrántani, mikor Velencén, horgászás közben elered vagy csepereg.
A fartükörről lógó két rövid lácot karókhoz/nál használod?
Ha 1000 EUR körül hozzájutnék az új motorhoz, érdemes eladósodnom?
Találtam a neten yamaha F6BMHS, 37 kg, 2 henger, 3,7 kW, 197 ccm, négyütemű motorkát. Ezen vajjon ugyanazt a "trükköt" lehet alkalmazni, mint az általad leírt DMHS -sen?
No, azért lassan összeáll egy kép, hogy nem olyan nagy bolondság a póttank, pótmotor, pót-lék mentőcsónak, segélykérő rakéta. Valószínű, hogy nagyobb önbizalmat ad a jó felszerelés és pár száz óra motorral a vizen és vagy a közelben motorozó ismerősök, barátok.
Nekem is volt Vetyerok után 9,9es Jonim .Onnantól lefele is mertem menni.Viszont megtörtént ,hogy Dunakeszin a Horányi révnél megállt a motor , Gyors szerelés na B---g nem tankoltam. Október végén katonabakancsban térdigérő vizben kötélen huztam fel a hajót Alsógödre a csónakházig.és még csak meg sem fáztam. Azóta a tankot akkor is megnézem ha a jelző telit mutat. szőrmók
<<Erre felé elég ritka a Dunán a gumicsónak, de azért néha látni.>>
Erre feljebb (Bátya-Paks) is ritka, a szűkebb környékünkön tudtommal én vagyok egyedül, de tavasztól-őszig (néha még télen is) napi szinten kimegyek vele a nagy folyóra.
Mondjuk már nem parázok semmin, én már estem télen is, nyáron is, meg köztes időkben is a vízbe (főleg partról, vagy a faladikos korszakból), mostanra már majdnem megszoktam ruhástul a vizet.
A csónakom is, a motorom is stabil, s bár mindkettő, pláne a motorom itt (a fórumon) a legkisebb kategória, mégis feltétlenül üzembiztosak. A motor idén hatodik évébe lép, de eddig csak benzint kellett beletölteni (azt se sokat..), mással még nem kellett babrálni rajta (csak a fűnyíródobot fel-letenni). Én is a hétvégi házamból szoktam kislattyogni vele, egy kiskocsin húzom, de sokszor a hátsó kert mögötti "Kisdunán" hagyom kikötve, errefelé nem bántja senki. Kényelmes dolog kitalálni hogy megyek, felcihelődni, majd 'csak' hátramenni, beülni, elindulni, és egy egy km-es kerülő után máris előttünk vagyok a "Nagydunán".
Arra lennék kíváncsi, mitől lesz egy csónakos annyira magabiztos, vagy optimista, hogy a Dunán lefelé indul hosszabb útra túrázni?
Nos elmondom. A nyáron én, egy barátom és az ő felesége elmentünk Marinából Veli Drvenik-re. Az idő gyönyörű, a szél kellemesen fujdogál, a víz majdnem sima. Veli Drveniken egy hosszú öböl végén a kikötő, ahogy beérsz, balra szemben a holadno tocseno Pivo. Békésen iszogattunk és közben egy kicsit beborult. Vissza indultunk Okrug Donjiba, ami úgy 5 km. Amikor az öböl végéhez értünk nagyon megváltoztak a körülmények. Erős szél, hullámzás minden irányból. A vízpermettől alig tudtam nyitva tartani a szemem, a barátom a kezével igyekezett védeni a permettől. Percenként kaptunk egy nagy fröccsöt, a hullám átcsapot a hajón. Csak negyed gázzal tudtam menni, de a motor egyenletes duruzsolása még engem is megnyugtatott. Másfél órát tartott az amúgy félórás út. Most jön a mi lett volna ha..........! Szóval ezek az új motorok már nem a vetyerok kategória, bármerre elindulhatsz vele, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy cserben hagy. A Dunán meg semmi perc alatt kint vagy a parton, ott meg csak lesz valahogy. Ja még annyit, hogy másnap levettem a burkolatot, de még ma is úgy néz ki a motor, mint új korában.
"Arra lennék kíváncsi, mitől lesz egy csónakos annyira magabiztos, vagy optimista, hogy a Dunán lefelé indul hosszabb útra túrázni? "
Hahaha - ez jó kérdés. Én már attól is fosok, ha jól kimmegyek a Tóra (1-2 km-re) ...és átfut az agyamon, hogy mi a szart csinálok, ha kitör a totális szélcsend?
Mert már vagy háromszor jártam így....egyszer vagy 800 méterre a parttól. Remek kis szórakozás volt hazalapátolni - mit ne mondjak?
Jó, persze - már motorizáltam magam - ha ez előfordul, akkor már nem kell kézierővel "kavarjam a vízet, hogy oda ne kapjon".
De a Tavon azért más meglepik is jöhetnek - mint mondjuk a szélcsend. Úgy is jártam már - és akkor ráadásul még kezdőbb voltam - és nem mertem befelé krajcolni a viharban...hanem mindenáron a partnak tartottam...A part felől viszont fújt az 5-ös, ami pont befelé vitt volna. Jó móka volt az is.
Csak a velem lévő kutyám nem szart be - mert ő azt hitte, hogy ilyen a vitorlázás - meg hogy "Apu biztos tudja mit csinál".
Szegény, ha tudta volna...akkor biztos inkább vízbeugrik és megpróbál inkább kiúszni:-))))
