én azért védeném egy kicsit - merthogy van a cikknek egy adag nagyon ironikus mellékzöngéje :)
és alapvetően valószínűleg igaza van - milánói makaróninak én is sok mindent láttam már nevezni (egyetemista koromban löncshúsból csináltuk, anyósomnál sütőbensült paradicsomos tésztát hívnak így, kellően csalódtam is mikor egyszer régen ezt adott ebédre)
abban nincsen igaza szerintem a cikknek, hogy ha van rántott hús is benne, akkor inkább milánói sertésbordának hívja a kifinomult éttermi nevezéktan
"Magyarországon semmit nem tud elrontani egy kis panír vagy panírozott és olajban kisütött hús. Nincs ebben semmi különös, sok magyar étel alakult úgy a székelykáposztától kezdve a gulyáslevesen át, hogy ételmaradékokat összekevertek, nevet adtak neki, és készen is volt az új fogás.
Maradék tészta, maradék rántott hús."
A székelykáposzta OK, ha lehet hinni a legendának, de hogy a gulyás és a milánói makaróni maradékból készült volna? :(
Tudom én is rövideket használok, de gyerek koromban, 11940-48, nem hiszem, hogy lett volna készen kapható. Akkoriban mindenki minden tésztát otthon állított elő.:-(
Gyerek koromban volt nálunk sajtos akaroni, különösen apám szerette. Akkor még olyan kicsi voltam, hogy simán elhittem, hogy a spagettit a makaroniból húzzák ki.:-)))
Olyan kb. 25 cm hosszú makarónit azóta se láttam, az sincs kizárva, hogy házilag készült. Volt egy mindent tudó húsdarálónk, rengeteg előtéttel. Csak a fiatalabbnak mondom, hogy természetesen kézzel kellet tekerni.
Meg nem mondom hol, de találkoztam már vele, ismerem a márkát, feltűnik néha itt-ott. Nem emlékszem, a lidles vékony sütőkolbász hova valósi volt, de el tudom képzelni, hogy onnan :)
Mostanában ezt a kolbászt vesszük grillezni a Lidlben, teljesen jó. Nem a grillkolbászok között van, kicsit arrébb, szerintem nem szezonális termék. Azt a juhbélbe töltött sütőkolbászt mostanában nem találom, pedig jó volt, tényleg. És mostanában chorizo grillkolbász sincs, pedig szerettük azt is.
Grillen módjával lehet csak szurkálni mert a kifolyó zsír belobbantja a parazsat. Az a grillkolbász, amit venni szoktam, sima sütőkolbász ízesítésü de juhbélbe van töltve, az szurkálás nélkül sem durran ki. A "rendes" sütőkolbászt azt meg kell bökni pár helyen, ezért aztàn alutálcán szoktam sütni, hogy megfogja a zsírt.
Most az utolsó alutálcámat a spárgàhoz használtam fel, a kolbászt simán rátettem a rácsra de mire a "tűt" (bicikliküllő) előszedtem, majd teljes hosszukban végigrepedtek.
Nincs kizárva, hogy túlbecsültem ennek a kolbászfajtának a lehetőségeit. De a végénél kilógó és ropogósra sült darabkák (a képen fél 8.nál látható is egy) nagyonis jók voltak a húsvégekkel összerágva. Ha azt sikerül elérnem legközelebb, hogy minden falat ilyen ízű legyen, akkor nem lesz semmi baj.
