A repülőgéphordozók (ha a csapásmérő szuperhordozókra gondolsz) azért olyan "gnómok", mert egy bazi nagy és széles repülőfedélzet van rajtuk, ahol szögeltérés van a fel-és leszállópálya között, valamint a 2 szélén hatalmas liftek.
És már régóta nem férnek át a Panama csatornán. Vízvonalon is szélesebbek.
Például 1958-1962 között Gyereknapon (nemsokára lesz) amilyen hajó csak mozgott a Dunán az mind sétázott.
Költői túlzással a Bem tértől olyan sűrűn indultak a sétahajók mint körúton a 6-os villamos.
A gyerekek egy része azt kapta a szüleitől gyerek napra ajándékba, hogy kapott nem egy hanem aznap 2=kettő gombóc fagyit = 1 Ft.- és a szülők befizették a családot egy Bem tér- Északi összekötő - Bem tér séta hajózásra.
'oszt Jézus.
Megvolt a gyereknap.
Gazdagabbak elvitték a kölköt a vidám parkba de azon a napon oda beférni se lehetett.
A hajó a Bem tértől a budai ágban felment az északi összekötő vasúti hídig.
Átment alatta.
Ott megfordult .
És a pesti ágban visszajött.
Dugig volt gyerekekkel, szülőkkel.
Nem a Bem tértől indult hanem a Vígadó tértől de a Bem téren megállt (egyetlen megállója volt) mi ott szálltunk fel/le rá.
Közben azon merengtem, hogy mi változott meg harminc-harmincöt év alatt, hogy ennyire pang a dunai sétahajózás.
Az biztos, hogy élnek idehaza majdnem másfél millióval kevesebben.
Az is, hogy az szgk állomány meg kb a tízszerese lett, a gyerekszám meg a negyede-ötöde.
S talán még az is igaz lehet, hogy sok embernek akkor nem volt másra lehetősége, hogy kikapcsolódjon, mint az, hogy felül egy hajóra, beszélget, sörözik, a táj meg megy arrébb.
Nem tudom, hogy mennyire kérdezem jó helyen és, hogy tárgyaltátok-e az utóbbi időben, de az INOTA sorsa felől érdklődnék.
Egy ideje Újpesten áll, nagyjából ott, ahol a szétbontása előtt a SZOMBAHELY is állt. Mivel a SOPRON mellett ő a régi középdunai-flotta utolsó képviselője, így gondolom valamiféle védettséges élvez.
Ki a tulajdonosa? Mikor mozgott utoljára önerőből? Milyen a mostani műszaki állapota?
A Ćadca nevű Moszkvát a Mahart bérelte 1989 és 1991 között, rendes magyar személyzettel ment, járt a Nagy Dunába is. Akkor már volt rádió, makogónak becézték és azzal egyeztettek.
Azelőtt kürtölt a hajó, és ha volt beszálló az állomasvezető kitette a kezét a kikötő mellé függőlegesen, lefelé irányban, azaz állj a ponton mellé.
Volt egy - talán rövid - időszak, amikor szlovák lobogójú Moszkva jött a kiságban. Dömösön akkor állt meg, ha volt felszálló (nem sikerült kiderítanem, hogy tudták meg a hajón - nyilván valami rádióval, mert akkor még talán nem volt mobil telefon). A szlovák-magyar személyzet intenzíven maxizott.
Sokkal több van benne, de nyilván csak azoknak, akik szeretik az ilyesmit.
A hajókon legtöbbször menetben is dolgozunk, mindig történik valami, akár a hajón, akár a folyón, vagy annak partjain. Ritka vendég az unalom - , de ismétlem, csak annak, aki ezt szereti, képes felfedezni az említett zöld falban is az érdekességet, értő és szerető szemmel nézni a folyót.
