Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Nyilván ez nem elsődleges kérdés az álló kamerás, ezt értem, csak fura, és szerintem veszélyes, de igen én is tudom mindent a nézettségért. (és ez valóban látványos, mintha mi is a kerékpár mellett lennénk)
Ebben lehet valami, ezen én is gondolkodtam a képeket nézve, hogy valahogy rögziti magát és nem "csak úgy áll" . Fekvő rendőrön ha átmegy a motor látni, alig mozdul a kamerás.
Próbálok visszaemlékezni, hogy mikor és hol szerethettem meg a kerékpárt, de nem megy. Talán onnan lehet datálni, amikor elköltöztünk a XV. kerültebe, a Beller Imre utcába, ami akkor egy néptelen, csendes környék volt. Kaptam nagymamámtól egy valamilyen bicigglit, ami persze nekem akkor a boldogság csúcsa volt, és rommá hajtottam tizenéves koromban. Elmentem diákként a Bosnyák térre dolgozni, és egy hónap kőkemény munka árán meg tudtam venni egy Benotto márkájú olasz versenybringát. Akkoriban volt már itthon olyan, hogy Bianchi, de mivel rózsaszín volt, ezért női nem kellett. Mit tudtam én akkor...
A(z amúgy szar) Benotto nyergében ezermilliárd kilométert mentem, és élveztem, hogy kanyarodik, gyorsul, hogy versenybringa.Aztán jött a videókorszak, és megnéztem a Hegyek Pokla című filmet, ami a mai napig alapmű:
Az ott látott csodaszép kerékpárok az elérhetetlen kategória voltak, de mivel akkoriban olvastam Clive Barker: Korbács című alapművét, amiben szerepel az "Amit elképzeltünk, arról soha nem szabad lemondani" alapvetés, ezért reménykedtem...
Voltak kimaradások, de évekkel később egy bringaboltban vettem két felnit, hogy majd én építek magamnak kerékpárt... és így lett. Egy Olmo Scatto vázba lettem szerelmes - csak hogy a nick is meglegyen:))) - és arra építettem fel álmaim bringáját. Amellett, hogy csodaszép és gyönyörű és kurvajó volt, az acél minden előnyével és hátrányával rendelkezett, viszont olyan élmények fűznek hozzá, amihez legalább Hemingway tolla kéne.
Mivel az ember olyan, hogy soha nem elégedett, és van net, ezért matat rajta. Ezért kimentem Dunakeszire egy alkatrészért, de megláttam UGO DE ROSA csodáját, ami egy titánba álmodott álom, és azonnal szerelmes lettem:) Építés, majd megint ezermilliárd km boldogságos tekerés:)
Közben a kerékpáripar egy Armstrong nevű legendának köszönhetően fejlődött a karbon irányába, illetve Fausto Pinarello is meglátta a lehetőséget a szénszálban. Mivel az olaszok olaszok, ezért náluk egy tárgy nem csak/feltétlen funkcionáris, hanem szép is. Na ez a Pinarello. Ami egyszerűen nagyonkurvajó kerékpár, és emellett még szép is. Mert bárki bármit mond, az első benyomás a legfontosabb, és a Colnago festése nem az igazi:) (Volt Colnago vázam is.)
Aztán egy véletlennek és egy doboz hideg sörnek köszönhetően eljutottam Olaszországba, és gyerekkori álmom teljesült azzal, hogy élőben láthattam az általam félistenként tisztelt versenyzőket. Istennek hála, tudtam tekerni olyan hegyeken, amiket addig csak a tévében láttam, és megmászhattam azokat a hágókat, amiket anno Sipiék kommentáltak:) Most is könnyes lesz a szemem, ahogy visszaemlékszem az első olyan kilométerekre, amit Olaszországban tettem meg, mert engem Anyu egyedül nevelt, és nem sok mindenre futotta egy fizetésből. Nem is tudom, hány évig vágyakoztam arra - miután lett eurosport - hogy csak olyan színű bringám legyen, mint amit a tévében látok:) Az a mai napig megvan, hogy amikor a kommentátor "in the race" kifejezést használt, (in dö rész) én a durész szót hallottam. És most Dura Ace felszerelés van a kerékpárokon:)
Azoknak is megvan a története, és mindegyik épített rajtam:)
Ma van egy csodaszép Pinarello Paris, és egy gyönyörű Pinarello Marvel kerékpárom, a titán De Rosa (ismét) építésre vár. És volt tavaly egy térdsérüléses fertőzésem, ami alig 8 hónap alatt gyógyult meg, mert minden guggolásnál, cipőkötésnél, wc-re leülésnél felszakadt a seb. Dehát ezért nem kell dolgozni, illetve erre való a gazdag, öreg beteg feleség.
Emlékeztek? "Amit elképzeltünk, arról soha nem szabad lemondani."
Úgy 8 hónap elteltével minden gond nélkül mentem 26-os átlagot a 42 km-re, ami még márciusban is álom lehetetlen volt. Akik Biatorbágyon láttak, azok joggal vidultak azon, hogy egy dagatt minek ülik országútra? Fogalmuk sincs, mekkora élmény megint felülni a karboncsodára, megpöccinteni a Dura kart, érezni a váltást, hallani a szél suhanását, és tudni, hogy felmegyek azon az emelkedőn is. Jó volt látni, hogy mennyien vagyunk, akik a hobbira ilyen pénzeket áldozunk, és és hogy nem csak férfiak ilyen hüjék:) Illetve: ezeknek honnan van 4-5 millió kerékpárra? Az enyém csak a fele, persze, hogy itt vagyok tiszta idegbe...
Aki nem teker, annak fogalma sincs, milyen élmény az, amikor önerőből megy 50+ sebességre a kerékpár, amikor az emelkedőn elég kettővel lejjebb tenni, kiállni, és odalépni, amikor gyorsabban kanyarodsz, mint az autó:)
Persze hamar megjön a valóság, mert pont azok az úthibák vannak ugyanott, amik ott voltak 5, 8, 12, 17 éve is, de hát... Azért rendkívül zavaró, amikor arra kell figyelni a kanyarban az ív helyett, hogy milyen árkokat kell kerülni/ugrani, de van, ami nem változik.
Minden erről szól, hogy mindenki kitolja a határokat, a versenyzők azért hogy nyerjenek és csúcsokat döntsenek, a médiás motoros meg azért hogy a nézők úgy érezzék ott vannak a versenyzők közvetlen közelében minden rezdülésüket láthassák, még nagyobb legyen a nézettség meg az izgalom , messziről helikopteres képről követve ez nem jönne át .
Nyilván veszélyes, de a nézettség felülír mindent.
Én nem értek ehhez, sőt még állni se tudok mert mozgássérült vagyok, de még nézni is rossz, hogy áll a motoron az ember vállán 1 nem kicsi kamerával, és közbe fekvő rendőrön ugrat a motor, élesen kanyarodik stb...
Sziasztok ez nem túlzott kockázat vállalás, és nem veszélyes, hogy a kamerás motoros gyakorlatilag áll a motoron, miközben az láthatóan nem kis sebességgel megy, kanyarog, fekvő rendőrözik stb?:
A mostani kommentárokat úgy válogatták ki, hogy volt egy pályázat 10+ éve, "ki akar eurosport kommentáló lenni?" címmel. Jelentkezett 400+ ember, ők átmentek pár szűrőn, és aki meradt, azokat halljuk most nagyrészt.
Persze , nem rosszindulatból mondom , tényleg érdemes erre mennie neki csak ehhez is kell némi felkészültség meg tanulás , és előre tegyen meg mindent érte hogy jó legyen .
Ez mind oké, de. Ért hozzá, lelkes, figyelsz a mondanivalóra, mert úgy adja elő, értelmesen beszél, és nincs kapcsi, zsepi, kabi, uccsókilcsi, asztaaa, félrebeszélés, öncélú faszkodás, mint most.
Egy jótanács Dina Marcinak ha kommentátor szeretne lenni, keressen fel egy beszédtanárt, mert pösze és nem artikulál, ami egy podcastnál belefér mert amatőr és nem zavar senkit de egy TV ben nagyon nem .
Talán nem kellene az első hét után kritizálni Valtert, hogy miért nem szökött a harmadik héten... Egyébként figyelembevéve, hogy már kétszer ért haza szökés, nem volt rossz ötlet eddig sem próbálkozni.
Igaz, de sok próbálkozásnak ezt azért nem nevezném, meg nem az első héten kell szökni annak aki haza akar érni amikor Pogacar az első héten akarja a Giro-t megnyerni.
Most lehet majd szökni, mert az UAE-nek már nem kell szakasz, a többi csapat meg azért nem fog menni, hogy Pogacar elvigye előlük egy sprinttel, ahogy szombaton is lesprintelt mindenkit.
Valamelyik szakaszon (talán az ötödiken?) benne volt egy 5-10 fős csoportban, akik vagy 20 percig próbáltak elmenni, de 10 másodpercnél messzebb nem jutottak.
Nem igazán értem , neki nem is voltak komoly esések és nem is nagy sebességgel történtek , se szaltó fizikai sérülés nélkül max. horzsolások, vagy már azért is fél mert látja a többi nagy bukást és megijedt? Akkor tényleg komoly a baj, és a szökési próbálkozásai is elég alibik eddig , ha egy Poltiból rendszeresen tudnak szökni , ő meg nem .
Na ez már régen rossz. Az M4 nek is azt mondta, hogy ha valamit kér tőle a csapat akkor azt igyekszik elvégezni de ha nem lesz feladata akkor ő bizony a mezőny végén fog menni, ki akar maradni mindenből.
A szökést is emlegette, hogy mennyit próbálkozott.....hol és mikor? Valaki segítsen már neki, hogy mikor menjen. Ott van a törzsfőnök a maga 60 kilojával, szombaton szökni akart és szökött is, nem ért haza, el is engedte amikor látta, hogy nem ér haza de ez egy másik történet. Szökni akart, szökött, fél óra hátránnyal már lehet szökni, a hazaérés egy másik történet.
Szvsz. komoly gondok vannak Ati-val, elsősorban fejben, mentálisan, remélem a Visma tényleg tesz azért, hogy ez megoldódjon, mert az egész karrierje rámehet a mentális problémákra. Lásd pl. Dumoulin, más kérdés, hogy ő már legalább nyert ezt-azt mire a gondok jöttek.
Ahogy írtam, célok nélkül nem lehet semmit elérni, sem az életben, sem a sportban. Én most is hiszek Valterben, mert a munka benne van, de most jön ki az elpazarolt - támadásmentes, önmagába vetett hit (tudok nyerni) és konkrét cél nélküli utóbbi három év. Anno az volt a cél, hogy országútis legyen - teljesült. Aztán komoly csapat: CCC - teljesült. Végigmenni a Girón - teljesült. Csapat megszűnt, de sebaj, még jobb csapatba kerülni, ismét Giro indulás - teljesült. Aztán a Maglia Rosa amiatt jött össze, hogy előző nap szökött, és előnyt harcolt ki magának, amit Bernal elképesztően brutális támadásánál is megtartott, és három nap rózsaszín álom következett. Jött a következő cél, a szakaszgyőzelem, ami nagyobbrészt a csapat hibájából nem jött össze, de a következő lehetőség már a Jumbo. És itt már az volt a cél, hogy segíteni a csapatot. Ez eddig teljesült, mi meg szomorkodunk, mert sokkal több van benne. Pedig most egy szakaszgyőzelem, hegyi trikó bőven meglehetne, és extrán is fizetne, hiszen idén nem sok babér termett eddig a csapatnak tavalyhoz képest. Szóval ma igyon meg két sört, és nézze meg, hogy holnap, csütörtökön, vasárnap hol fog támadni, mikor fog frissíteni, milyen idő lesz, milyenek a meredekek, mekkora áttétel kell hozzá*, stb. de leginkább azt, hogyan fog ünnepelni a célban, és mit fog nyilatkozni a pezsgőzés előtt és után.
Nála nem az erővel van baj, hanem a mentális állapottal.
*Már az egy mentális rákészülést jelent, hogy ezzel foglalkozol, mert amikor belekerülsz a szituációba, akkor már van egy megnyugtató alapélmény, nem ismeretlen a helyzet, hiszen emlékszel rá, hogy itt váltani kell, ott meredek lesz, de kiállva végig lehet tolni stb. Tudod, hogy innen még 10 km, vagy már csak 1200 méter, "ismerős" helyen, helyzetben vagy. Jonas, Aert és Armstrong, akik munkások, mint Ati, pontosan tudták, milyen a terep, mekkora áttétellel érdemes menni, mert ez is segített nekik legyőzni az olyan művészt, mint Pogacar, Poel, Ullrich, Pantani. Ati melós, neki ezek a dolgok segíthetnek a sikerben, a cél pontos megjelölése mellett.
Saját kis példa: amikor szembesültünk a Lavaredo-val, akkor én voltam az egyedüli, aki tudtam, hogy milyen brutálisan meredek részek vannak benne, mert láttam itthon, amikor Ricco, Simoni, Nibali szenvedett oda fölfelé. Hatalmas kínlódás volt, de emlékeztem rá, hogy "csak" 3100 méter a 14-18%-os rész, és ez extra erőt adott.
