Ranschburg Jenő a következőkkel foglalja össze a játék lényegét: "A játék tehát korántsem játék, nem puszta szórakozás, időtöltés, hanem fontos ismeretek szerzésének és kifejezésének módja, valamint a kínzó belső feszültségek csillapításának, az öngyógyításnak is eszköze."
Békés, kedves, nyugis játékokat szeretnék, kerüljük az erőszakos, durva játékokat, hisz ez nem csillapítja a belső feszültséget, sőt.:-) Jelentsen ez a topik felüdülést az idelátogatóknak.:-)
Jön a karácsony, játszunk tehát kedvünkre, játékainkat tegyük a képzeletbeli fa alá...:)
Ez annyira kedves. :) Rájöttem, tőlünk ered. Míg tanítottuk társasozni, segítettünk a megoldásban. Gondolhatja, az is a játék része. Még ma is, a felnőtt gyerekeim segítenek. Társasozunk néha vagy kártyázunk, vagy betűkirakó...
Kisfiam kieszelte, hogy van valahol egy mindenható, aki megbünteti, ha rossz és csokoládét hoz, hogyha jó. A nagyurat el is nevezte: – Bagoly! — mondta — ez a neve! – De úgy látszik, rám is hasonlít, mert nagy kerek szemüvege van a bagolynak: legalább is így mesélgeti a gyerek; s akármi történik a házban, az mind a bagoly műve lett. A bagoly vitt el reggel engem és estére õ vitt haza, a baglyot hívtuk, ha nem ízlett a gyereknek a vacsora, s Lóci megtette ezt is, azt is, amit azelőtt semmikép, csak azért, hogy bebizonyítsa külön istene erejét. Nekem nem tetszett a bagoly, de tűrten némán egy darabig. Tegnap azonban elővettem, s faggatni kezdtem a kicsit: – Mondd, Lóci, bagoly igazán van? – – Van hát! — Ismered? — Ismerem! – – De én nem tudok hinni benne, amíg nem látom, hogy milyen! – – Látni fogod! — jött tűzbe erre Lóci, s mérgesen otthagyott; s most a fejét tíz hosszú percig, gondolom, azon törte, hogy hogyan tudna meggyőzni engem, mert végül is előszedett valami fiók fenekéről egy régi rossz szemüveget, s jelentve, hogy a bagoly itt lesz, kiment az erkélyünkre, és már kiáltott is: — Úgye, látod? Itt van az ablaknál! benéz! Épp rád néz! szemüvege is van! Itt a bagoly!… — Elhallgatott, s én láttam, hogy csakugyan ott van! a szemüveges alakot: láttam Lócit átszellemülten, ahogy benézett, komolyan és gőgösen, mint aki érzi, hogy rettentő szerepe van: láttam Lócit tágult szemekkel, sugarasan, mint egy szobor… S szaladtam a másik szobába a hírrel, hogy itt a bagoly,- és Lóci, mire visszatértünk, már bent volt, ugrált, kacagott, s szemében ragyogott az isten, aki a lelkében lakott.
A legpicibb unokám is már rajzol és fest.:)) Elvégre már bölcsis:))
Pintér Alma óvodás rajza
Nemes Nagy Ágnes
Hóesésben
Szakad a hó, nagy csomókban, Veréb mászkál lent a hóban. Veréb! Elment az eszed? A hóesés betemet. Nem is ugrálsz, araszolsz, Hóesésben vacakolsz, Fölfújtad a tolladat, Ázott pamutgombolyag. Mi kell neked? Fatető? Fatető! Deszka-madár etető.
